|
" A csodák a természet törvényeinek nem mondanak ellen,
csupán annak a tudásnak, ami a természetről szól "
Azt a meghatározást, mely szerint a világ szilárd tárgyakból áll, Isaac Newton és kollégái alapozták meg a XVII. sz. végén- XVIII. sz. elején. A XIX. században kiterjesztették a newtoni fizikát az atomokból álló világ leírására. Eszerint a világ egy hatalmas mechanikus rendszer, mely a newtoni fizika törvényei szerint mozog. Ezt tartották a természeti jelenségek végső magyarázatának. Az anyag és az energia kölcsönhatásai, mint például amikor a rádió zenét játszik, még nem voltak ismeretesek.
Ez a nézet nagyon kényelmes mindazok számára, akik szeretik a világot megbízható, meghatározott szabályok szerint működő valaminek látni.
A XIX. században azonban olyan új fizikai jelenségeket fedeztek fel, melyeket a newtoni mechanika segítségével már nem lehetett leírni. Az elektromágneses jelenségek felfedezése vezetett el a mező fogalmának kialakulásához.
A mezőt olyan térállapotként definiálták, mely erőt képes létrehozni. A newtoni fizika szerint, a pozitív és negatív töltésű részecskék, mint tömeg vonzzák egymást, de Michael Faraday és James Clark Maxwell szerint megfelelőbb a mezőelméletet használni, mely szerint minden töltés, egy zavart vagy térállapotot hoz létre maga körül, úgy, hogy a másik részecske érezze az erőt. Ez volt az alapja az új elméletnek, miszerint az univerzum mezőkből áll. E mezők egymással kölcsönhatásban lévő erőket hoznak létre. Végre volt egy olyan tudományos elmélet, mellyel magyarázhattuk azt a képességünket, hogy tudunk egymásra hatni a távolból is, a normál kommunikáció segítsége nélkül.
Szinte mindenkinek volt már olyan tapasztalata, hogy felvette a telefont és tudta ki van a vonal végén, még mielőtt megszólalhatott volna. Az anyák gyakran megérzik, ha gyermekük bajban van.
Albert Einstein a Speciális relativitáselmélet című művével a newtoni fizika valamennyi alapelvét rombadöntötte. -A tér nem háromdimenziós és az idő nem önálló entitás. A kettő egymáshoz kapcsolódik, és együtt alkotnak egy 4 dimenziós tér-idő kontinuumot. Az idő viszonylagos. Mind a tér, mind az idő csupán a jelenségek leírásának elemei. Az einsteini relativitás e részét beilleszthetjük személyes életünkbe.
Pl: ha van egy pszichés bevillanásunk egy bajban lévő barátunkról, mondjuk, hogy autóbaleset érte, azonnal felhívjuk, hogy ellenőrizzük jól van-e. Amikor kiderül, hogy nem történt vele semmi, azt gondoljuk, hogy csak a képzeletünk játszott velünk. Ez a newtoni gondolkodás.
Látnunk kell, hogy olyan eseményt éltünk át, mely mivel az idő nem lineáris, már megtörténhetett vagy megjelenhet a jövőben is.
Ideje, hogy kitágítsuk valóságunk kereteit!
Einstein relativitáselméletének egy másik fontos következménye, hogy az anyag és az energia egymással behelyettesíthető. A tömeg nem más, mint az energia egy formája. Az anyag lelassult, vagy kikristályosodott energia. Így testünk is energiából áll!
A teljes univerzum egymástól el nem választható energiamintázatok szövedéke. Ha azonban ez igaz, akkor nincs olyan, hogy rész. Nem vagyunk tehát egy egész elkülönült részei, mi az Egész vagyunk.
Bell 1964-ben publikált teorémája matematikailag alátámasztja azt a gondolatot, hogy a szubatomikus részecskék téren és időn kívül létező módon kapcsolódnak egymáshoz, és bármi, ami az egyik részecskét éri, az hatással van az összes többire. Ez a hatás azonnali és közvetlen, tehát nincs szüksége időre. Ez olyan jelenség, mely kívül esik Einstein relativitáselméletén, hiszen Einstein szerint egy részecske számára lehetetlen a fénysebességet maghaladó sebességgel mozogni. Bell torémájában a hatások fénysebességet meghaladó sebességűek.
Ha a fizikusok rájönnének, hogyan működik ez az azonnali kapcsolatteremtés, képesek lennénk megtanulni a világgal való azonnali egymáshoz kapcsolódásunkat. Ez forradalmasítaná a kommunikációt, sőt olyan képességekkel ruházna fel bennünket, hogy tudnánk egymás gondolataiban olvasni. Ki-ki eldöntheti, hogy ez kívánatos-e a számára.
Tudhatnánk, mi zajlik a másikban, és képesek lennénk egymás mélyebb megértésére.
Rupert Sheldrake a " New science of life " ( Új élet tudománya) című művében felveti, hogy vannak mezők, melyek hatásai átjutnak a tér és idő gátjain, távoli hatásuk éppolyan erős, mint a közeli. Ennek a feltevésnek megfelelően, ha egy faj egyede elsajátít egy új viselkedésformát, ez megváltoztatja az adott faj mezejét, legallábis enyhe mértékben. Ha e viselkedés elég sokáig ismétlődik, akkor kihathat az egész fajra. Sheldrake ezt a mezőt morfogenetikus mezőnek nevezte el, a morph = forma és a genezis = létrejövés szavakból.
A morfikus mezők átterjednek a téren és az időn, és az események a bárhol, más időben végbemenő eseményekre.
Erre láthatunk bizonyítékot Lyall Watson: Életáradat, a tudat biológiája című könyvében, melyben leírja a "századik majom elve"-nek nevezett elméletét. Watson azt látta, hogy miután majmok egy csoportja egy bizonyos viselkedést, más szigeten élő majmok, a kommunikáció "normális" módjának lehetősége nélkül egyszer csak szintén tudták ugyanazt a viselkedést.
Hasonló kísérletek folytak patkányokkal is, melyek ugyanilyen érdekes eredményeket hoztak.
Ez érdekes kérdéseket vethet fel az evolúcióra nézve.
|
