Az én történetem 14 éve játszódott.
Egyedül voltam a pár hónapos kislányommal, és rossz szokásomnak megfelelően a saját ágyamban altattam. Azt hiszem ezt a hibát majdnem minden anyuka elköveti az első, talán a második gyermekkel is. :) Szóval mellettem feküdt a pici, és már aludt. Én kikapcsoltam a televíziót, de aludni még nem bírtam.
Nézelődtem a sötétben, anikor egyszer csak 2 alak jelent meg az ajtónál. Azért nevezem alakoknak, mert olyan formájuk volt, mint az emberi alak. Az egyik fényes volt, a másik kicsit szürkésebb, tompább fényű. Rettenetesen megijedtem, és oda akartam fordulni a kicsihez, hogy megvédjem, de döbbenten tapasztaltam, hogy nem bírok megmozdulni. De ugyanebben a pillanatban egy hang szólalt meg a fejemben: "Ne félj, nem bántjuk. Azért jöttünk, hogy megnézzük a babát." Nemtelen, dallamtalan hang volt, de olyan melegség, és csodálatos nyugalom töltött el, amelyet azóta sem tudok elfelejteni. Megnyugodtam, és álomba zuhantam. Másnap reggel elmeséltem a férjemnek, aki annyit mondott: furcsa álom volt. De én tudtam, hogy nem álmodtam.
Igaz, csak 10 év múlva tudtam meg, hogy kik voltak Ők, de azóta is ha valami bánt csak felidézem magamnak azt a csodálatos nyugalmat, amit akkor éreztem, és tudom, hogy Isten és az Angyalok vigyáznak rám, és a gyermekeimre....