AZ ELME

Az elme része a szellemtestnek, tehát maga is anyag, bár finom anyag. A hindu felfogás szerint olyan, mint egy tükör, melyben a “Látó” felismeri önmagát és megtapasztalja az anyagvilágot.

Azért, hogy ne feledjük: az elme is csak anyag - sok esetben, ahol ez a megértést elősegíti -, az elmét “elme-anyagnak” nevezem a továbbiakban.

Az elme az értelemnek és az “Én”-nek pusztán egy eszköze. Az elme-anyag kapcsolatba lép a kívüle lévő dolgokkal, benyomásokat nyer, gondolatokat termel, felfog, tudatokat létesít, majd ezeket az “Én”-en át az értelemhez közvetíti, ahonnan visszafelé tart a folyamat: a tudomásulvétel kiváltja az akarást, ezt pedig az elme most már kifelé továbbítja és közvetíti a cselekvő szervekhez. Folytonos tevékenységet fejt ki, szüntelenül működik.

A hindu felfogás szerint az elme-anyag kiárad a szellemtestből és körülfolyja, áthatja, betölti a tárgyat, amellyel kapcsolatba jutott. Így áll elő az érzékelés és a tudomásulvétel. Az elme-anyag később bármikor képes ezután már felvenni az érzékelt, tudomásul vett objektumok formáját, alkatát.

A tárgy, objektum, természetesen nemcsak kézzelfogható sűrűanyagú dolog lehet, hanem gondolat, fogalom, elvont eszme is. Amikor elménk ilyen tárgy felé irányul, még határozottabban megfigyelhetjük, hogy a szó szoros értelmében megformálja magában az objektumot. Ha például valamilyen tárgyra gondolunk, abban a pillanatban kialakul elménkben az adott tárgy képe, pontosabban szobra. Még egészen elvont fogalmak esetén is bizonyos forma áll elénk. Az elvont fogalmakhoz kapcsolódó képszerűséget azonban nagyon nehéz “megfogni”. Vannak emberek, akikben nagyobb erővel él ez a képesség az ilyen vizuális, formalátó felfogásra, s az igen nagy művészek érzékelhető alakzatokba képesek önteni a máskülönben megfoghatatlan eszméket és elvont képzeteket. De még a kevéssé vizuális hajlamúak is megfigyelhetik, hogy bármilyen elvont dologra gondolnak is, tényleg “képzet”, esetleg szétfolyó, ködösen gomolygó alakzat, de mindenesetre forma jelenik meg az elméjükben.

Az elme-anyag nem csak folytonosan kapcsolatba kerül az objektumok sokaságával, hanem a benyomásokat emlékként el is raktározza. Ez teszi lehetővé, hogy képzetek és képzettársítások jöjjenek létre később elménkben.

Az elme-anyagban amely tárgy éppen megjelenik, annak vagyunk tudatában, az tehát a tudat, az elme-anyagban lévő tárgy-tudat. Az éppen felnem-merült, de régebben elraktározott benyomások, képzetek tudat alatt vannak és emlékezetünk “raktárából” tudatunkba előhívhatók.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a tudatos és a tudattalan között nincs éles határ. A két terület lényegében egy és ugyanaz, a különbség köztük csak annyi, hogy a tudatosság területét az “Én”-ünkön át megszűrt értelem fénye megvilágítja, ezért válik az tudatossá számunkra. Olyan ez, mintha reflektorral világítanánk rá az éjszaka sötétjébe merült környékre. A valóságban nincs semmiféle elválasztó határ a megvilágított kör és az ezen kívül maradt táj között, de a mi szempontunkból, az érzékelés és a tudomásulvétel szempontjából az mégis éles határnak látszik. A megvilágított körön belül mindent jól láthatunk, szemügyre vehetünk, míg a világossá tett körön kívüli területet nem tudjuk érzékelni, legfeljebb csak halványan sejtünk belőle egyet s mást, leginkább azt, ami aránylag közel van a megvilágított kör széléhez. Ha erősebb, nagyobb körben széttáruló fénysugarat vetítünk a sötét tájra, a felismerhető megvilágított rész is nagyobb lesz. Ugyanígy az elmében is tágítható a tudatosság köre. A Jóga azt állítja, hogy akár az addig tudattalan terület egészét is be lehet világítani a tiszta, töretlen fényűvé erősített megismerés reflektorával.

 

Az elmének magában az elmében befelé tekintve lehet csak megismerni a természetét, nem pedig működésének szétszóródott, szerteágazó sokszerűségében. Az elme az objektum-világgal kapcsolódik, s az értelemhez közvetíti amit megtapasztal. A Jóga rájött, hogy a tudatosság foka és minősége attól függ, milyen módon végzi az elme a kapcsolódást az objektumokkal, miképpen közvetíti a tárgyak tudomásulvételét az értelemhez. Nem mindegy tehát, hogy milyen minőségben megy végbe ez a folyamat. Az elme felfoghat és közvetíthet nagyon hiányos, töredékes benyomásokat és rendkívül éles, lényegbeható tudomásulvételeket is. Ez csak működésének mikéntjétől, minőségétől függ. E szerint különböző elme-működési fokozatok lehetségesek, melyekről a következő fejezet beszél.

 

(Elme = elme-anyag = elme-közeg = kiáradó anyag.

Az ész az értelemnek az elme-anyagon át megnyilvánuló működése, nem pedig maga az elme.

Tudat = az elménkben megjelenő tárgy. Az ember számára a tárgy tudata a tudat. )

 

Oldal: Az elme
Angyali történetek és spirituális cikkek - © 2008 - 2024 - angyalokrol.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat